Támogatóink


A 2014. év az építészet iránt érdeklődőknek kettős ünnep: idén ünnepeljük az Ybl bicentenáriumot, és ezzel összefüggésben idén rendezik meg a Magyar Építészet Éve sorozatot. Budapesten járva elmondhatjuk: végre újra van ok, hogy emelt fővel járhassanak a város barátai.
Ez az év mindamellett lehetőséget is teremt a számvetésre.
Vajon miféle épített örökséget hagytak ránk elődeink, Ybl, Steindl, Pollack Mihály, Korb Flóris, Giergl Kálmán, vagy éppen Feszl Frigyes, és mi, mint utókor vajon miként sáfárkodunk a ránk bízott örökséggel?
Nyilván túlzás lenne azt állítani: immár kész a leltár. Ám az elmúlt évtizedek adósságainak egy jelentős részét mégis csak sikerült törleszteni. Örökségünk immár nem omlik, nincs aládúcolva, nem hámlik, és nem veri föl a gaz sem.
Magyarországot Budapest tudja elmesélni a nagyvilágnak. Leginkább. És vannak nyelvek, melyeket mindenki ért. Az építészet, a képzőművészet, a tánc, a zene egyetemes kifejezési eszköze, mindenki által érthető nyelve az emberiségnek. Ha a Zeneakadémiát, a BMC-t, vagy épp a Pesti Vigadót nézzük, megláthatjuk: a zene kitűnő terei épültek föl, nyíltak újra az elmúlt években. E mellett újraindul az oktatás a Ludovikán, új campussal, szabadon látogatható közparkkal gazdagodik Józsefváros, és egész Budapest.
Köztereink a szabad városi élet természetes terei. Ahol korzózhatunk, őgyeleghetünk, vásározhatunk, ábrándozhatunk, disputálhatunk, ágálhatunk, sütkérezhetünk vagy megázhatunk, ahová kitelepül az élet, ahol, ha kell összegyülekezhetünk, vagy egyszerűen csak együtt lehetünk, ünnepelhetünk. A városi tér mindig is a közösségi élet tere volt. Most a városlakók és turisták egy lerobbant felszíni parkoló helyén új városi teret kaptak: a Kossuth teret, amit azonnal birtokba is vettek. A Várkert Bazár mindeközben évtizedes, kis híján végzetes Csipkerózsika-álmából ébred idén.
Van hát mit nézni, van mit megörökíteni. Hiszem, hogy a világhírű magyar fotográfusok, Kertész, Brassai vagy épp Lucien Hervé nyomdokain járó mai magyar fotósok képesek mindezt értékelni, meglátni, és megláttatni: nekik, Önöknek írjuk most ki ezt a pályázatot.
Az új nézőpontok meglátása, újszerű látásmód iránti kíváncsisággal bíztatok minél több tehetséges fotóst a nevezésre; ebben a versenyben mindannyian csak nyerhetünk: kiírók, pályázók, és az itt élő, építészet és fotóművészet iránt elkötelezett közönség egyaránt.
Sok sikert kívánok minden résztvevőnek.
kiemelt budapesti beruházások kormánybiztosa,
a pályázat fővédnöke
A pályázat kiírója a Magyar Építőművészek Szövetsége, valamint a Miniszterelnökség. Továbbiakban: kiírók A pályázat célja az alkotók bemutatkozási lehetősége mellett több, Budapesten az utóbbi években megújult, vagy jelenleg befejezéséhez közeledő műemléki középület-felújítás újszerű látásmóddal történő, kreatív bemutatása.
A pályázat egy fordulóban, a MÉSZ kiírók által megadott helyszínek közül egyet vagy többet bemutatva kerül kiírásra. A pályázatra építészet iránt érdeklődő fotósok azon pályaműveit várjuk, melyek e témához illeszkednek. A pályázat során a legjobb alkotásokat értékes nyereményekkel díjazzuk, és azokból, valamint a zsűri által legmagasabbra értékelt további 30 alkotásból művészi nyomatokat készítünk, amelyek nyilvános kiállításukat követően, 60 napon belül az alkotók tulajdonába kerülnek. A pályázat nyílt, amelyen bárki részt vehet, aki elfogadja a pályázati feltételeket.
www.meszorg.hu
www.facebook.com/frissszemmelpalyazat
Töltse le a pályázat logóját,
a bannereket, és a többi
kreatív anyagot!
Építész, fotográfus.
Gimnazista korától fényképez, barátja, inspirálója volt Lőrinczy György, ő rendezte New York, New York c. kiállítását a Fotóművészeti Galériában.1974-82 között végigfényképezte a prágai és felvidéki zsidó temetőket.
Építészeti fotói mellett spekulatív, filozófiai indíttatású képei figyelemre méltóak.
http://www.panoramio.com/user/423290
Építészként kezdte szakmai életét Vadász György, Pomsár János, Iványi László építészek mellett.
Szakmai életében a fókusz a fényképezésre helyeződött, a FÉNY és a KÉP került élete központjába.
Fénnyel képet alkotni, a látható téma mögött láthatatlanul jelenlevőt megmutatni, az értéket felismerni, közvetíteni, teremteni vált céljává és feladatává.
Bujnovszky Tamás fotóművész.
A Magyar Építőművészet fotószerkesztője.
Rendszeresen publikál a hazai és a nemzetközi építészeti sajtóban.
2012-ben A londoni Sony World Photography Awards díjazottja.
1986 óta foglalkozik építészeti fotográfiával.
A Magyar Építőművészet fotós munkatársa és a Magyar Televízió Natura Szerkesztőségének természetfilm operatőre volt.
A Marcato Multimédia stúdióvezetője.
Egyik alapító tagja az Octogon építészeti folyóiratnak.
Szervezője és egyik előadója a Budapesti Műszaki Egyetem Urbanisztika Tanszékén folyó fotós előadásoknak.
2012-ben létrehozta az Építészeti Fotográfusok Nyílt Társaságát.
Az ELTE Állam- és Jogtudományi Karon, jogász szakon végzett.
A Fővárosi Közgyűlés tagja volt, a Városfejlesztési- és Városképvédelmi Bizottság tagjaként elsősorban városfejlesztési kérdésekkel foglalkozott.
Ezt követőan a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium főosztályvezetője volt.
Jelenleg a Miniszterelnökségen városfejlesztéssel kapcsolatos ügyeken dolgozik, miniszterelnökségi főtanácsadóként.
Hobbija a fényképezés.
http://www.flickr.com/photos/schnellerd/
1985-tõl a Budapesti Mûszaki Egyetem Építészmérnöki Karán tanult, okleveles építészmérnök.
Országgyűlési képviselő és a Honvédelmi Minisztérium közigazgatási államtitkára volt.
2010 óta a Kossuth tér nagyszabású felújítását irányítja, mint a munkálatokért felelős Steindl Imre programiroda vezetője.
Hobbija a fényképezés, a tér felújítását soha nem látott nézőpontokból, igényes képanyaggal dokumentálja saját flickr oldalán.