Támogatóink


A 2014. év az építészet iránt érdeklődőknek kettős ünnep: idén ünnepeljük az Ybl bicentenáriumot, és ezzel összefüggésben idén rendezik meg a Magyar Építészet Éve sorozatot. Budapesten járva elmondhatjuk: végre újra van ok, hogy emelt fővel járhassanak a város barátai.
Ez az év mindamellett lehetőséget is teremt a számvetésre.
Vajon miféle épített örökséget hagytak ránk elődeink, Ybl, Steindl, Pollack Mihály, Korb Flóris, Giergl Kálmán, vagy éppen Feszl Frigyes, és mi, mint utókor vajon miként sáfárkodunk a ránk bízott örökséggel?
Nyilván túlzás lenne azt állítani: immár kész a leltár. Ám az elmúlt évtizedek adósságainak egy jelentős részét mégis csak sikerült törleszteni. Örökségünk immár nem omlik, nincs aládúcolva, nem hámlik, és nem veri föl a gaz sem.
Magyarországot Budapest tudja elmesélni a nagyvilágnak. Leginkább. És vannak nyelvek, melyeket mindenki ért. Az építészet, a képzőművészet, a tánc, a zene egyetemes kifejezési eszköze, mindenki által érthető nyelve az emberiségnek. Ha a Zeneakadémiát, a BMC-t, vagy épp a Pesti Vigadót nézzük, megláthatjuk: a zene kitűnő terei épültek föl, nyíltak újra az elmúlt években. E mellett újraindul az oktatás a Ludovikán, új campussal, szabadon látogatható közparkkal gazdagodik Józsefváros, és egész Budapest.
Köztereink a szabad városi élet természetes terei. Ahol korzózhatunk, őgyeleghetünk, vásározhatunk, ábrándozhatunk, disputálhatunk, ágálhatunk, sütkérezhetünk vagy megázhatunk, élőben játszani, ahová kitelepül az élet, ahol, ha kell összegyülekezhetünk, vagy egyszerűen csak együtt lehetünk, ünnepelhetünk. A városi tér mindig is a közösségi élet tere volt. Most a városlakók és turisták egy lerobbant felszíni parkoló helyén új városi teret kaptak: a Kossuth teret, amit azonnal birtokba is vettek. A Várkert Bazár mindeközben évtizedes, kis híján végzetes Csipkerózsika-álmából ébred idén.
Van hát mit nézni, van mit megörökíteni. Hiszem, hogy a világhírű magyar fotográfusok, Kertész, Brassai vagy épp Lucien Hervé nyomdokain járó mai magyar fotósok képesek mindezt értékelni, meglátni, és megláttatni: nekik, Önöknek írjuk most ki ezt a pályázatot.
Az új nézőpontok meglátása, újszerű látásmód iránti kíváncsisággal bíztatok minél több tehetséges fotóst a nevezésre; ebben a versenyben mindannyian csak nyerhetünk: kiírók, pályázók, és az itt élő, építészet és fotóművészet iránt elkötelezett közönség egyaránt.
Sok sikert kívánok minden résztvevőnek.
kiemelt budapesti beruházások kormánybiztosa,
a pályázat fővédnöke
A pályázat kiírója a Magyar Építőművészek Szövetsége, valamint a Miniszterelnökség. Továbbiakban: kiírók A pályázat célja az alkotók bemutatkozási lehetősége mellett több, Budapesten az utóbbi években megújult, vagy jelenleg befejezéséhez közeledő műemléki középület-felújítás újszerű látásmóddal történő, kreatív bemutatása.
A pályázat egy fordulóban, a MÉSZ kiírók által megadott helyszínek közül egyet vagy többet bemutatva kerül kiírásra. A pályázatra építészet iránt érdeklődő fotósok azon pályaműveit várjuk, melyek e témához illeszkednek. A pályázat során a legjobb alkotásokat értékes nyereményekkel díjazzuk, és azokból, valamint a zsűri által legmagasabbra értékelt további 30 alkotásból művészi nyomatokat készítünk, amelyek nyilvános kiállításukat követően, 60 napon belül az alkotók tulajdonába kerülnek. A pályázat nyílt, amelyen bárki részt vehet, aki elfogadja a pályázati feltételeket.
www.meszorg.hu
www.facebook.com/frissszemmelpalyazat
Töltse le a pályázat logóját,
a bannereket, és a többi
kreatív anyagot!
Építész, fotográfus.
Gimnazista korától fényképez, barátja, inspirálója volt Lőrinczy György, ő rendezte New York, New York c. kiállítását a Fotóművészeti Galériában.1974-82 között végigfényképezte a prágai és felvidéki zsidó temetőket.
Építészeti fotói mellett spekulatív, filozófiai indíttatású képei figyelemre méltóak.
http://www.panoramio.com/user/423290
Építészként kezdte szakmai életét Vadász György, Pomsár János, Iványi László építészek mellett.
Szakmai életében a fókusz a fényképezésre helyeződött, a FÉNY és a KÉP került élete központjába.
Fénnyel képet alkotni, a látható téma mögött láthatatlanul jelenlevőt megmutatni, az értéket felismerni, közvetíteni, teremteni vált céljává és feladatává.
Bujnovszky Tamás fotóművész.
A Magyar Építőművészet fotószerkesztője.
Rendszeresen publikál a hazai és a nemzetközi építészeti sajtóban.
2012-ben A londoni Sony World Photography Awards díjazottja.
1986 óta foglalkozik építészeti fotográfiával.
A Magyar Építőművészet fotós munkatársa és a Magyar Televízió Natura Szerkesztőségének természetfilm operatőre volt.
A Marcato Multimédia stúdióvezetője.
Egyik alapító tagja az Octogon építészeti folyóiratnak.
Szervezője és egyik előadója a Budapesti Műszaki Egyetem Urbanisztika Tanszékén folyó fotós előadásoknak.
2012-ben létrehozta az Építészeti Fotográfusok Nyílt Társaságát.
Az ELTE Állam- és Jogtudományi Karon, jogász szakon végzett.
A Fővárosi Közgyűlés tagja volt, a Városfejlesztési- és Városképvédelmi Bizottság tagjaként elsősorban városfejlesztési kérdésekkel foglalkozott.
Ezt követőan a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium főosztályvezetője volt.
Jelenleg a Miniszterelnökségen városfejlesztéssel kapcsolatos ügyeken dolgozik, miniszterelnökségi főtanácsadóként.
Hobbija a fényképezés.
http://www.flickr.com/photos/schnellerd/
1985-tõl a Budapesti Mûszaki Egyetem Építészmérnöki Karán tanult, okleveles építészmérnök.
Országgyűlési képviselő és a Honvédelmi Minisztérium közigazgatási államtitkára volt.
2010 óta a Kossuth tér nagyszabású felújítását irányítja, mint a munkálatokért felelős Steindl Imre programiroda vezetője.
Hobbija a fényképezés, a tér felújítását soha nem látott nézőpontokból, igényes képanyaggal dokumentálja saját flickr oldalán.